:-))

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!:-))

231.*

Amikor odajött és megölelt,az sem ok nélkül volt,hanem mert szüksége volt rá.Annyira lerítt róla..lehetséges ez? Érezni valaki ölelésén a szeretetet? Mert én éreztem..

230.*

Kicsit elveszve érzem magam, a sok probléma közepette. Minden olyan bonyolult,és minden baj megoldásra vár. Csak, hogy nehéz mindent kibogozni,ráadásul egyszerre.Néha hagynék mindent,úgy ahogy van. De nem teszem,mert erős vagyok! Nem azért mert képes vagyok megoldást találni a problémáimra..hanem mert akármennyire is a szívemre akarok hallgatni, az eszemet követem..

229.*

Piszok egy helyzet volt. Feltártam az érzéseimet, és nem vettem észre, hogy teljesen magamra maradtam velük.

228.*

A szerelem kihozhatja belőlünk a legjobbat: magabiztosságot a továbblépéshez, bátorságot, hogy elmondjuk az igazat, erőt a kitartáshoz. De néha nem az lep meg minket a legjobban, hogy mit hoz ki belőlünk a szerelem, hanem hogy ki hozza azt vissza.

227.*

Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy "talán sose bocsát meg nekem". Mások attól, "talán megtudja az igazat". Néhányan attól, "el tudna küldeni?". Igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele.

226.*

Érzéseink voltaképpen visszajelzések, amelyek megmutatják, hogy jó úton járunk-e vagy sem.

225.*

Ez nem arról szól, hogy ki bántott meg és ki tört le, arról van szó, hogy ki volt ott, hogy megmosolyogtasson újra.

224.*

Fáj.Nem igazságos..Ennyi fájdalom egy jövőtlen dologra? Beleáldoztam a múltamat abba,aminek semmi köze nem lesz jóformán a jövőmhöz.

223.*

Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, mi több: megbíztam bennük. Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem mindenki jót akar a másiknak és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról és erősebb lettem mint valaha. Nem hiszek és nem bízom az emberekben, de elindultam egy úton… Az úton ahol megtalálhatom az igazi önmagam.

222.*

- Miért csinálja ezt?
- Egy ember, aki szándékosan elkerül, nem vesz rólad tudomást, vagy megbánt, az néha jelzés lehet, hogy ő fél, hogy beléd szeret.

221.*

Azonnal eltávolodott tőlem, ha kimutattam, mit érzek iránta, mintha nem mert volna hinni benne, hogy joga van a boldogsághoz. Emlékszem, néha úgy tűnt, jobban szeret, ha elhanyagolom. De amint viszontszerettem, elhúzódott.

220.*

Igazából nem a csalódás erősít meg,hanem a félelem hogy újra csalódhatsz valakiben.

219.*

Érezted már, hogy fojtogat a magány? Hihetetlen,mire nem képes egy kedves szó,vagy egy határozott mosoly akárkitől..Megöli a gyilkost.

218.*

Nem bántam meg semmit. Nem úgy éltem volna az életemet azon az úton, ahogy tettem, ha közben azon aggodalmaskodok, hogy az emberek mit fognak mondani.

217.*

Felfogni, hogy úton van, de nem véletlenül nincs itt egyszerű, de megérteni annál nehezebb. Mert néha csak nehéz, főleg, amikor úgy érzed, nem megy tovább egyedül. De tudod mit? Akkor csakazértis lépj még egyet előre, mert akármennyire is fáj, az a lépés lesz az, amivel átléped azt a kaput, ami mögött már minden csupa csoda. Most is az, csak még lehet, hogy nem veszed észre. Talán túlságosan lefoglal a fájdalom. Tanuld meg félretenni, de előtte érezd át. Érezd minden pillanatát, érezd, ahogy darabokra szakítja a szívedet, majd apró szilánkokra morzsolja, hiszen csak így léphetsz tovább. Nincs olyan, hogy egy érzést nem élsz meg. Vagy tudod mit? Megteheted. Tedd meg, próbáld ki. Rohadt kemény lesz. Keményebb és borzasztóbb, mintha egyszerűen csak hagynád, hogy megtörténjen az, aminek meg kell történnie.

216.*

Vannak az életünkben olyan apró pillanatok, amelyekről - miközben még javában zajlanak - tudjuk, hogy sohasem felejtjük majd el. Ilyen lehet egy csók, egy jóleső beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene.. s miközben átéled, egy belső hang halkan azt suttogja valahol benned: ‘szívd magadba mélyen ezt az élményt, örökítsd meg és raktározd el, mert ebből kell majd táplálkoznod egy életen át! Ne felejtsd el! Ide vissza kell találnod - mindig.

215.*

Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe.

214.*

Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi.

213.*

Ott van benned..érzed ahogy szól hozzád,igazából belőled.."Tedd meg!" suttogja. És te visszakozol,ahelyett hogy megtennéd.Pedig ott van egy karnyújtásnyira tőled. Használd ki az időt,az életed. Élj szívből,cselekedj,minden ami veled történik,téged tanít,csak is téged, senki mást. Te vagy az egyetlen, aki elhatározhatja,hogy mit tesz a jelenével,és mit hoz ki a jövőjéből.

212.*

Nagyon nehéz ám egy adott helyzetben őszintének lenni saját magunkhoz. Azért nehéz, mert az önbecsapás őszinte kimondásával minden megváltozik körülöttem. A barátaimról, a páromról, akit addig a páromnak hittem, kiderül, hogy mégsem az. Nehéz ügy.

211.*

Ha szeretsz valakit, akkor azt akarod, hogy boldog legyen, akkor is, ha emiatt egyedül maradsz.

210.*

Néha nem a szó kell... Nem a beszélgetés, nem az írás. A megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Rád.

209.*

A legrosszabb érzés a világon az, amikor egyszerre szeretsz és utálsz valakit. És nehéz csak nézni, ahogy a dolgok megváltoznak, miközben te csak annyit akartál, hogy a régiek maradjanak. Vicces, de butaság is, hogyan akarsz egyszerre mindent és semmit. Őrültség, amikor el akarod engedni, de még mindig kitartasz mellette, és amikor pedig tovább akarsz lépni, de ott maradsz, ahol elkezdted. Amikor az érzések jönnek és mennek és nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz. Amikor annyi mondanivalód van, de nem tudod, hol kezd el. Amikor annyira akarod őt az életedben, de csak annyit tehetsz, hogy egyre messzebbre és messzebbre lököd magadtól. Nehéz visszagondolni, hogy milyenek voltak a dolgok régen, aztán rájuk nézni, hogy milyenek most, és ráébredni, hogy a dolgok már mások és soha nem lesznek ugyanolyanok, mint akkor. Azt mondogatod magadnak, hogy nem éri meg, de ha tényleg nem számítana, akkor nem töltenél annyi időt azzal, hogy ezen gondolkodsz

208.*

Ameddig azt követeled, hogy mások ismerjék el fontosságodat, addig szenvedni fogsz, mert boldogságod az ő kezükben lesz. Felejts el "fontos" lenni! Minél kevesebb elismerést követelsz, annál többet kapsz.

207.*

Valahogy nem tudsz túl jutni rajta.A múlt mindenhol téged keres..vagyis inkább te őt. És nem érted,valahogy képtelen vagy megfejteni a kérdéseket.Felejts el habozni,lépj túl. Ez vagy te most,ez lettél,az ember,akit a múlt fájdalmai és örömei tettek olyanná,amilyenné. A könnyek,a mosolyok,a remény ami formál,ami igazán támogatja a jövőd. Hidd el. Mindennek van oka. Minden tévedés a megoldás miatt esik,és az összes bukás a cél felismerése érdekében történik..

206.*

Igaz barát az,aki nem csak annyit lát benned mint a többi ember,hanem annál sokkal többet.

205.*

Érzések kellenek. Legyen benne valami, fogjon meg, érintse meg a szívemet, és izgalmassá válik. Tegye az ellenkezőjét, és elsétálok mellette. Nem érdekel, nincs energiám arra, aki nem tud pillanatot teremteni.

204.*

Tudomásul kellett vennie, hogy elszakadtak egymástól, két külön kirakós két külön darabja lettek, és a világon semmi nem fogja már összeilleszteni őket.

203.*

Tudd, hogy mire vágysz, higgy benne mélyen, és ne hagyd, hogy bárki összetörje azt, amiben hiszel. Ha mégsem menne, pofozd fel magad szépen, mert az élet nem annyi, hogy elfogadod a kevesebbet. Tudd, és ha tudod belül, ha bízol benne, jönni fog. Minden ott van előtted, ott hever a lábaid előtt, de csak akkor tud jönni, ha felkészültél rá. Ha elfogadtad, hogy megérdemled. Semmire sem vágysz véletlenül. Ha érzed, hogy kell, és tudod, hogy mi, meg fogod kapni. Lehet, hogy nem rögtön, sőt, várnod kell rá, de jönni fog, hiszen semmi sem fordul meg ok nélkül az agyadban csak úgy... de ha egy percig kételkedsz, akkor ne is várd a legjobbat. Ha te magad sem hiszed el, hogy van olyan, hogyan is jöhetne?

202.*

Ha szeretnénk, hogy olyannak ismerjenek meg, amilyenek vagyunk, le kell vetnünk a páncélunkat, annak ellenére is, hogy így sebezhetővé válunk.

201.*

Csak hagynod kell, hogy minden történjen úgy, ahogy történnie kell. Nem kell a görcsösség, az csak mindent megöl úgy, ahogy a ragaszkodás is. Engedd el. A Sors rendez, sodor, leginkább embereket az életedbe anélkül, hogy azt kérned kellene. Hagyd, hogy tegye a dolgát, mert így még mindig okozhat meglepetéseket - és hidd el, imádni fogod.

200.*

És talán az élet arra tanít ezzel minket ,hogy tanuljunk meg tenni a dolgokért.Mivel hogy nem teszünk semmit.. várjuk hogy az ölünkbe pottyanjon. Talán ez a problémánk.. ezért nem jön össze semmi, és erre próbál tanítani a sors, hogy kénytelenek leszünk változtatni ezen,ha már végképp nem bírjuk..

199.*

Volt, hogy megláttad és megállt a szíved. Tényleg. Meg kellett kapaszkodnod, hogy ne ess össze. Mert van ilyen, még mindig. Amikor azt hinnéd, már senki sem tud megérinteni hirtelen betoppan valaki, aki felforgat minden addig kiagyalt elméletet, és bebizonyítja, hogy a fele sem igaz, hiszen csak az van, amit a pillanat hoz, az meg hozhat bármit. De a pillanat mulandó. Egyszer még ott van, aztán meg eltűnik hirtelen. Már nem is tudod, hogy milyen volt az a mosoly, az az ölelés, egyszerűen csak azt tudod, hogy volt. Lehet, hogy soha többet nem lesz olyan, vagy már vissza sem jön, de volt - és ezt kell megbecsülni. Azt, hogy amikor kellett ott voltál a pillanatban, és megtapasztaltad azt, amire más egy életen át vágyik. Érezted, és elfogadtad. Szeretted a pillanatot, és nem bántad, hogy el kell mennie.

198.*

Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt. Értük élünk, azokért a percekért, amikor valami megmozdul. Olyankor minden más. Nem csak elhiszed, hogy vannak csodák, hanem be is bizonyosodik, hogy léteznek. Amikor a Véletlen egyetlen pillanatban találkozik a Sorssal képes teljesen megváltoztatni és felülírni az életedet. És van, hogy a másikét is.

197.*

Nem tudhatod, hogy mikor jön vissza. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy később, de ha köze van Hozzád, az Élet bizony visszahozza őt. Csak hagynod kell, hogy minden történjen úgy, ahogy történnie kell. Nem kell a görcsösség, az csak mindent megöl úgy, ahogy a ragaszkodás is. Engedd el. A Sors rendez, sodor, leginkább embereket az életedbe anélkül, hogy azt kérned kellene. Hagyd, hogy tegye a dolgát, mert így még mindig okozhat meglepetéseket - és hidd el, imádni fogod.

196.*

A mindennapokban is gyakran a rövid távú előnyöket választjuk a hosszú távúakkal szemben, mert az pillanatnyilag kellemesebb. Ahhoz, hogy bármiben is változtatni tudjunk, tudatosabban kellene átgondolnunk az életünket, és mindig szem előtt kellene tartanunk, mi a cél, mit szeretnénk elérni, mi is az, amitől boldogabbnak, elégedettebbnek, élettel telibbnek éreznénk magunkat.

195.*

Az embernek szüksége van egy barátra aki igazán megérti,aki mellé áll akkor is ha épp nincs igaza.Akinek ugyan olyan fontos a sorsa,mint a sajátja.Aki tiszta szívből szereti és akinek akkor is hiányzik ha csak egy percre…vagy napokra eltűnik.

194.*

Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből. Hagyjatok teret egymásnak az együttlétben. Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában. Adjatok egymásnak a kenyeretekből, de ne ugyanazt a szeletet egyétek. Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok. Legyetek olyanok, mint két oszlop, melyek ugyanazt a tetőt támasztják, de ne akarjátok birtokolni egymást.

193.*

Ne csak akkor mondd, hogy szeretsz, ha várok rá, hanem máskor is. Nem kell félned, nyisd ki a szíved, vagy én tépem fel a kapuját. Szeretni, ölelni, mosolyogni bármikor lehet, tedd meg. Ölelj indokolatlanul, ameddig tudsz, nyisd ki a szíved, és engedj be. Ne félj, nem bántalak. Nem tudnálak. De mosolyogj mindig, mert fagyott arc mögött nincs élet. Akarj életet. Akarj élni. Mosolyogni, és szeretni. Mindig. Holnap és ma is, és hinni abban, hogy egyszer lesz, aki meg is érdemli.

192.*

Csak hagynod kell, hogy minden történjen úgy, ahogy történnie kell. Nem kell a görcsösség, az csak mindent megöl úgy, ahogy a ragaszkodás is. Engedd el. A Sors rendez, sodor, leginkább embereket az életedbe anélkül, hogy azt kérned kellene. Hagyd, hogy tegye a dolgát, mert így még mindig okozhat meglepetéseket - és hidd el, imádni fogod.

191.*

Menni kell előre. Nem másokkal foglalkozni, vagy épp azzal, hogy mindenki hülyének néz... Tudod, egy dologban biztos vagyok: a nagy utak, azok, amelyek igazán hosszúak és jelentőségteljesek, hatalmas megállító táblákkal vannak tele, és nehézségekkel, pontosan azért, hogy próbára tegyenek, hiszen nem mindenki érdemli meg a jutalmat. Azt a valamit, amit neked szántak, és a tiéd. Nem kell mindenkinek felérnie a csúcsra - pedig mindenki előtt ott a lehetőség. De egy dolgot érdemes szem előtt tartani: a tiéd lehet minden, amire vágysz, de ha nem teszel érte semmit, a helyén marad - ahogy Te is.

190.*

Vannak kérdések,amikre nincs válasz. Amelyekre,csak egy halk sóhaj,és egy nincstelen tekintet tud felelni.A legüresebb kérdések..mégis ezekben van a legtöbb reményünk.

189.*

Annyira vágyok rá, hogy néha igen, megszakad a szívem. Az ölelésére, a mosolyára, arra, hogy tudjam, mellettem van, támogat és erősít. Fene tudja, hol van. Azt sem tudom ki ő, de egy biztos, egyre inkább hiányzik az erő, ami akkor is tovább visz, amikor én már kevés vagyok. És igen. Kell, nagyon kell, mert egyedül lehet, hogy összeroppanok.

188.*

Csak azoknak hazudhatok, akiket szeretek. Csak azok érdemlik meg az áldozatot.

187.*

Legtöbben úgy növünk fel, hogy azt hisszük: úgy büntethetünk másokat, ha nem bocsátunk meg nekik. Legtöbbször tévedünk, és mi szenvedünk ilyenkor a legtöbbet.

186.*

Van, hogy éppen azt bántod, akit legjobban szeretsz, akinek a legtöbbet, legszebbet, legjobbat akarod adni magadból mindig. De valamiért mégis megbántod. Szóval, tettel, türelmetlenséggel... őt, akitől jó szót, türelmet, szép érzéseket kaptál, kapsz. Akinek létezése értelmet ad neked. A te létezésednek. És mégis, őt bántod. Őt, akit végtelenül szeretsz. És ezért egy idő után már nagyon fáj. Lehet, hogy ő megbocsát, de tudod, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen könnyű, érzed, hogy távolságot vet közétek. És ekkor csak egy dologra vágysz. Hogy megöleld, olyan erősen, olyan szorosan, hogy szinte már fájjon, hogy összeolvadj vele, a két test melege izzóvá váljon, és ez a tűz, ez az izzás megöljön, elégessen minden rosszat, minden bántást, bánatot, fájdalmat. Megtisztítson.

185.*

Az érzések olyanok mint a szalagok. Az élet fájára egyre többet,és többet aggatunk,még ha néha megerőltető,még ha túl magas az ág,akkor is. És lesz ,hogy úgy érezzük felesleges,hogy hasznavehetetlen a fa. De mikor már ellepi a moha,és újra megpróbálunk egy szalagot ráakasztani,rájövünk majd, hogy nem lehet. Mert tele van,színes papírcsíkokkal. Van köztük szerelem,szomorúság,bátorság,remény,rohanás..Minden. Tehát mosolyogj! Az életed végén visszatekintve,nem egy egyszínű fát fogsz látni,hanem egy gyönyörű május fát.

184.*

Ha egyszer valaki megbánt, félsz a többiektől. Ha tudod, hogy nem szabadott volna hogy érdekeljen az a személy,aki miatt most padlón vagy,már senki nem fog érdekelni. Hagyod ,hogy ellökjön magától mindenki,csak azért mert te nem mersz kapaszkodni beléjük..

183.*

Elég frusztráló,hogy miközben próbálnám elfelejteni folyamatosan visszhangzik a fejemben a sok kedves dolog amit mondott nekem.Talán ez a legrosszabb az egészben. Túl lépni,felejteni, úgy hogy közben nem akarsz lemondani a sok boldog emlékről,amit tőle kaptál.

182.*

Erős vagyok..de egy-egy gyenge pillanatomban összeomlok. Feltörnek az érzések,a hiány,a reménység, minden.És arra gondolok; vajon hol ronthattam el..